Mindig szerettem nagyon feszegetni a tabu témákat, most is szóltak, lehet nem kellene. De ha én nem beszélek róla, akkor senki, emellett még megszabadulok a gondolatoktólJ

Sziasztok, Gergő vagyok, ez pedig a FöldFelettiMozgalom!

A mostani téma a tápszer, és amit kivált. Jönnek a táposgyerekek, ahogy mondani szokták.

Na most kezdjük olyannal, amit sokan tudnak már, de vannak még most is olyanok, akik még mondjuk nem szülők, hogy nem tudtak róla.

Sajnos, vannak anyukák, akiknek nincs elég tejük ahhoz, hogy táplálni tudják a gyermeküket a normális ütemben fejlődéshez gyermeküket. Úristen micsoda megfogalmazást tudok én használni.

Szóval ilyenkor rá kell segíteni, hogy a kicsike megkapja a szükséges táplálékot. Manapság egyre több ilyen termék jelent a piacon, amik ebben segítenek. Persze mindenki másra esküszik.

De vannak olyan szituációk, amikor még nem indult el teljesen a tejcsi, így csak rá kell segíteni.

De vannak azok a szerencsések, akiknek szinte egyből, úgy folyik, mintha ivókútból jönne. Basszus, ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy ez áldás vagy átok? Mert ha belegondolunk, akkor az tök jó, hogy előre tudnak spájzolni, és mondjuk apuka csak kiveszi a hűtőből, vagy a fagyasztóból, és megeteti ő a gyereket az előre termelt tejjel, és akkor anyuka tud foglalkozni más dolgokkal. Például el tud menni sportolni, hogy a férje ne hagyja el:D

A hátránya pedig szerintem, hogy oké, megeteti a gyereket, aztán meg folyamatosan fejhet, hogy eltegye, de mire lefejt mindent, addigra a gyerek éhes, és nincs mit adni, csak amit már lefejt. Vagy ez nem így van?

A tápszernél például hallottam olyat, hogy valaki csak éjszakára ad a gyerkőcnek. Mert ugyebár a tápszitól még a has se fáj, vagy annyira nem fáj. Ez tényleg jól hangzik, végig aludni egy éjszakátJ De nem szabad, az anyatej az szent!! Meg kell becsülni, hogy van!

És amúgyis, mindenki azt mondja, hogy az anyatejnél nincs jobb, így kapja meg a gyerek a legjobban azokat a tápérték (itt bevágni a Spenót tápértékdalt) adagot, ami szükséges a fejlődéséhez. De! Beindul a hasfájás, amitől végig éjszakázod a nappalt is, nincs megállás, segíteni akarsz mindenkinek, de nem megy sajnos. Kipróbálsz mindent is, hogy enyhítsd a gyerek fájdalmát, de nem mindig sikerül. Itt indul be a keresgélés, hogy miket tudsz beadni neki, mondjuk étkezés előtt Infacol vagy Eszpobizán(valszeg ez is viccesen fog hangzani, ahogy próbálom kimondani). De lehet ezek se segítenek. Már csak az maradt, hogy a túlélésre játszol, hogy kibírjátok. Aztán a mese szerint, eljő az idő, amikor egyszercsak ez megszűnik. Na, mi még nem tartunk itt. Mi még küzdünk, és néha úgy érezzük vesztésre állunk, de kitartunk, látjuk a fényt az alagút végén.

Ahogy a cumis résznél, most is SuperGreen megosztotta velem az ő tapasztalatukat is.

Greenné is igény szerint szoptat. És ha Pipőke belefárad esetleg bealszik akkor lefeji a maradékot. Olyan nincs hogy kifogy a cici, mivel beáll a “kereslet-kínálat” ( ezt tényleg így hívják). Tehát az a drága imádott cici, nem csak a kicsik szerint az hanem szerintünk is, ami többletet termel eltárolható vészhelyzetre. Ami jégkockazacsiban hónapokig eláll, vagy a fejőgéphez adnak tasakokat. Náluk ráadásul hamar elfárad a hercegnő így este óránként felkelne eszegetni. Ami helyett mi az esti szopizást megfejelik 120 mlrel a napi “gyűjtésből” ami így általában 3-5 órán át tartó pihizést és privátéletet biztosít. 

Még a végére tartogattam egy kis gondolatmorzsát. Az igényszerinti szoptatást. Na ezt nem tudom hova tenni, abból a szempontból, hogy a gyerek igényeit kell nézni, hogy ő mikor akar enni. De emellett meg állítsunk be egy napi rutint az életünkbe. Hogy mi van? Azt hogy csináljuk, ha a gyerek éppen annyit eszik csak, amennyit ő gondol, és óránként akar enni, mert neki így kényelmes? Mert ilyenkor jön az, hogy cicil, elalszik, büffiztetés, felébred, és folytatni akarja a cicilést, ezért visszakapja, vagy a másikat, ezért megint bealszik evés közben, aztán a büffizés se sikerül, hiába állsz ott vele 10-20 percet is, alszik a vállod. Na most leteszed, gyorsan „lecsapolod” magad, hogy mentsd ami bent maradt, de egyél, igyál, és akkor aludj, amikor a gyerek is alszik, mert nem lesz időd…Hát ezt így hogy?? Ezt nem lehet követni, és bírni.

Mi most próbáljuk beállítani a gyereknek a rutint, úgy érzem egész jól haladunk vele. Szépen lassan kialakul, és igyekszünk tartani az igényszerinti etetést, de azt is, hogy rutin legyen belőle. Amikor jelzi, hogy éhes, hagyjuk még egy kicsit, nem egyből kapja a szájába.

És persze hallottuk azt is, ami az egyik kedvenc mondásunk lett, csak az az anyuka szoptat, aki akar is, hisz minden fejben dől el.

Viszlát!

Na és persze a videócska: